45. nap

A ma reggeli órával megcsináltam, megcsináltuk a 60 3/4-ét.

Nem mondom, hogy könnyű felkelni hajnalban, hogy 1/2 7-re odaérjek az órára, de tulajdonképpen teljesen egyértelmű, hogy megyek órára, eszembe sem jut, hogy esetleg ne menjek.

Nem fájnak az izmaim, nem fájnak az ízületeim. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fejlődés egy kicsit lelassult, már nem érzem minden alkalommal, hogy centiket nyúlnék, vagy centikkel magasabbra tudnám emelni a lábam, vagy könnyebben ki tudnám nyújtani egyes pózokban. Olyan mintha egy kissé be lenne merevedve mindenem, de nem fáj, vagy nem érzem, amikor belemegyek a pózba, csak amikor még egy kicsit akarom nyújtani, akkor nem megy már tovább. Lehet hogy elértem jelen határaimat, vagy csak a határok beszűkülnek egy kicsit a fáradtságtól. Mert igazán nem érzem fáradtnak magam, vagy a testemet, de azért valljuk be hogy mégis csak egy extrém terhelést kap most. Kíváncsi vagyok arra, hogy a 60 nap után egy-két nap pihenés után, mit tudok majd az órán elérni. (Akik már csináltak ilyen kihívást, azok szerint akkor szárnyalni fogunk :-)) )

Nem tudom másoknál ez hogy van, de a pszichés fáradtságot sem érzem olyan komoly gondnak, vagy csak mivel nekem nagyon konkrét célom van ezzel ezért nem is fordul meg a fejemben, hogy ezt akár fel is lehetne adni, vagy nem kérdőjeleződik meg bennem, hogy minek is csinálom - mert hogy én tudom hogy miért csinálom!
Sokszor elképzelem, sőt látom magam a Teacher Training-en, 400 emberrel együtt, egy teremben, a nagy melegben jógázni. Ez a cél! Ott leszek tavasszal és végig is fogom csinálni.

Namaste