Múlt héten megtapasztalhattam milyen is az ha alig pihenéssel két egymás utáni órát kell megcsinálni! Féltem is tőle. Mivel azonban ovis kislányom évzáró ünnepsége csütörtökön délután 4 órakor kezdődött, pont a jógaidőmben, így esélyem sem volt az eredetileg tervezett időpontban menni órára. Ezért este 8 órakor kezdődő órára visszamentem a városba. Ez az óra teljesen rendben volt, bár kicsit késői az időpont ez nem okozott semmi gondot. Igen ám de másnap reggel a hajnali 7 órás órára kellett mennem ahhoz, hogy a napi teendőimet végig tudjam csinálni. Na ettől már jobban féltem. Hiszen eset 11 után értem haza, még pakolásztam, mire ágyba kerültem éjfél is elmúlt és hát ugye reggel 5 óra 10 perckor már kelnem kellett. Kicsit álmosan, az ágy melegét magammal víve értem be. Tudtam, hogy ez az óra a túlélésről fog szólni. Úgy is indultam neki, hogy na most ez egyszer nem 100, hanem csak 70-80 %-ot adok bele, lesz ami lesz. Aztán az ember belemegy egy-egy pózba és már csak jó pár másodperc után veszi észre, hogy ugyanúgy beleadott minden erőt a gyakorlatba. (Na jó ez nem minden gyakorlatra igaz, de a többségre igen.) Persze ehhez azért kellett az órát vezető tanár is, az ő lendülete, az általa sugárzott energia sokat tud segíteni. Szóval egy szó, mint száz tulajdonképpen nagyobb szenvedés nélkül végigcsináltam és nem is esett rosszul. Sőt még büszke is voltam magamra, hogy meg tudtam csinálni.
Hétvégén a Mozgástrend fesztiválon voltunk. Bikram bemutatót is volt, amit megmutattam a páromnak. Hát ez nem ment át! A lányok fantasztikusak voltak, hajlékonyságuk egyszerűen lenyűgöző. És hát végül is valahol ez a cél (?). De nem mindenkinek, és nem most. És azt hiszem, hogy az emberek többségének nem ez a legjobb motiváció - mert hogy baromi messze vannak ettől a tudástól. Értem én, hogy ezt kell egy bemutatón tartani, de nem ezzel lehet az embereket becsábítani egy ilyen órára. Mert hát ki tud ilyeneket megcsinálni. És csak a kisebbségi érzéseket erősíti, hogy hát engem ott biztosan ki fognak nevetni, mert még a lábujjamat is alig érem el. Minek menjek oda bohócot csinálni magamból. Pedig hát tényleg nem erről szól a Bikram. Pont az a lényege, hogy mindegy hogy hol tartasz, a lényeg hogy adj bele 100%-ot és csináld helyesen az aszanakat, az eredmények jönnek maguktól. És lehet hogy ma még nem éred el a lábujjadat, de holnap már a talpad közepét is meg tudod érinteni nyújtott lábbal. Szóval az én kedvesemnek igaza van, ez csak csili-vili volt, de kedvet nem csinált a kezdőknek. (Mi mondjuk nagyon élveztük és végül is mindenki szájtátva nézte - még a párom is :-) ).Ma volt a 29. nap. Azt hiszem végleg magam mögött tudhatom a holtpontot, vagy hullámvölgyet - remélem nem lesz több a következő 31 napban :-)
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése