Blogot írni a 60 napos kihívásról? Nem is az én ötletem volt. De el kell ismerni jó ötlet.
Kicsit megkésve kezdem. Már a 18. napnál járunk. Május 2-án kezdtem, kezdtük. Azóta minden nap elmentem, izzadtam, szenvedtem vagy éppen élveztem az órát. De minden óra után feltöltődve és kellemes érzésekkel indultam utamra.
Eddig volt két mélypont. Az első hétvégén, amikor is nehéz volt felkelni reggeli az ágyból és legszívesebben maradtam még volna az álmok világában, a másik pedig a második hét péntekre esett....
Általános tapasztalat - a 18 nap alatt - hogy reggel sokkal könnyebb. Elindulni is - annak ellenére, hogy reggel 3/4 6 kor már a busz felé megyek, és maga az óra is kevésbé megerőltető. Lehet, hogy csak még a napi feszültségek, gondok, gondolatok nem terhelik az agyamat és a lelkemet, könnyebben el tudok lazulni, könnyebben tudok koncentrálni a jógára. A lényeg, hogy délután sokkal több energiát vesz el, hogy 100%-ig az órán, magamon tudjam tartani a figyelmemet. Ráadásul egy reggeli óra után az egész nap sokkal simább. Olyankor tele vagyok energiával, fénnyel, nyugalommal - szóval harmóniával. Délután, este pedig inkább fáradt vagyok az óra után.
Ma délutános nap van. Plusz a teremben is sokkal többen vagyunk ilyenkor - ami akár lehetne jó is, de valahogy ilyenkor jobban keverednek a résztvevők energiái, nem annyira egységesek, mint reggel. (Lehet hogy más is így van a reggeli-délutáni órákkal, mint én? )
Szóval ma munka után megyek órára.
Ez lesz a 18. nap.
Még nem kezdek visszaszámolni, mert még túl sok van hátra :-)
Holnap írom, hogy milyen volt a mai óra.
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése