60 nap - vége

Vége! Megcsináltuk. Mind a 60 napot!
Hogy milyen érzés?
Inkább azzal kezdem, hogy milyen érzés volt tegnap megcsinálni.
Az órára indulva nagyon erősen kellett arra koncentrálnom, hogy ne bőgjem el magam. Állandóan a sírás kerülgetett - igazából meg sem tudom fogalmazni hogy miért. Talán mert már annyira közel volt a cél, vagy mert már annyira vártam ezt a napot, órát. Nem tudom.
Az biztos, hogy nagyon vártam. Legalábbis az utolsó néhány napban.

Az utolsó óra legfontosabb célja az volt hogy végig tudjam koncentrálni. És ne csak a végét várjam. Majdnem sikerült. A Sasangasana-nál vesztettem el csak a fonalat. (Utána a 26 pózból már csak két gyakorlat és a légzőgyakorlat van.) És talán ott sem teljesen, csak félig. Tehát ott voltam, a sírás kerülgetett (lehet hogy ezért is nem tudtam már teljesen a gyakorlatokra figyelni - vagy mert nem tudtam a gyakorlatra figyelni ezért fojtogatott a sírás? Vagy mindkettő? ). A végső Savasanánál azért potyogtak a könnyem, folytak le a torkomon, befelé. És azt hiszem, hogy a felszabadultság érzése még jött el, nem tudtam teljesen kiengedni a "gőzt". Pedig arra nagyon vártam. Lehet hogy pont ezért.


Számomra a legnehezebb része a 60 napnak az utolsó 2-3 nap volt. És nem fizikailag. Hanem mentálisan. Fizikailag a fáradtság a 14 nap körül jött ki. Akkor volt egy komolyabb mélypont, aztán azon átlendülve azt hiszem viszonylag jól bírtam a kiképzést testileg. Mentálisan fejben pedig a végén jött a mélypont, amikor már komoly erőfeszítésembe került, hogy koncentrálni tudjak. Lelki mélypont, vagy nevezzük motivációs mélypontnak azt hiszem nem nagyon volt. Eldöntöttem az elején, hogy végig csinálom és ebben az elhatározásomban sem a testi sem a fejbéli gyengeségek sem térítettek el.

És hogy most milyen érzés?
Nehéz szavakkal leírni. Azt hiszem, hogy ennek még ülepednie kell. A tény, a tudat hogy sikerül, jó érzés. De e mellet most nem érzem sem azt a büszkeséget, sem azt az elégedettséget, amire számítottam. És nem érzek fáradtságot vagy feltöltöttséget sem. Furcsa, mert azt gondoltam, hogy euforikus érzés lesz.

Számokban összegezve a 60 napot:

60 nap  x 90 perc = 5.400 perc
Ez 90 óra, azaz 3,75 nap.
Ha azt számoljuk, hogy minden óra előtt ott voltam 1/2 órával és utána még legalább 1/2 óra Savasan + zuhany, öltözés, akkor az 150 óra = 9.000 perc, azaz 6,25 nap. Ennyi időt töltöttem a stúdióban az elmúlt két hónapban. :-))

Ha a Dandayamana Janushirasana (Fej-térd tartás álló helyzetben) póz vesszük, akkor az 90 -90 percet töltöttem a bal és a jobb lábamon állva (persze ez csak akkor lenne igaz, ha a Laci óráin lévő 1+ fél percek nem 2-3 percek lettek volna.) És ugyanez igaz a Dandayamana Dhanurasana-ra is (Íjállás).

Szeretnék köszönetet mondani: az én kedves Páromnak, akik amíg én jógáztam a gyerekekkel volt és megértette, elfogadta, hogy ez milyen fontos a számomra. Köszönöm az összes oktatónak, Adrinak, Lacinak, Ancsának, Orsinak, Krisztinek, Tamásnak és Lindának a pozitív energiákat, a szigort, a helyreigazításokat, a biztató szempillantásokat és az építő kritikákat. Köszönöm az órákon velem együtt izzadó lányoknak és a fiúknak segítségét, a közös pillanatok élményét, a megosztott energiákat, az összekacsintásokat, a biztatást.

Szuper volt. És bár a 60 napnak vége - ez egy kornak újnak a kezdete is.

Namaste